Búcsúzunk Dr. Osztroluczky Miklós professzortól

Megrendülten értesültünk róla, hogy Szövetségünk alapító tagja és az ÉV TETŐJE Nívódíj Pályázat bíráló bizottságának örökös elnöke, Dr. Osztroluczky Miklós CSc, PhD. okleveles építészmérnök, nyugalmazott főiskolai tanár, címzetes egyetemi tanár, szeptember 17-én, életének 86. évében, szerető családja körében elbúcsúzott e földi világtól.

1988 óta, az ÉMSZ megalakulásának pillanatától meghatározó alakja volt Szövetségünknek. Éveken át aktív tagja volt a vezetőségnek, szerepet vállalt az ÉMSZ Hírek, valamint az ÉMSZ Évkönyv szerkesztőbizottságában is amellett, hogy az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építészeti Tanszékének vezetői pozícióját töltötte be.

1998-tól 2010-ig vállalta az ÉV TETŐJE Nívódíj Pályázat zsűrijének elnöki tisztét, melynek során soha nem múló szakmai éhséggel fedezte fel az egész országban a pályamunkákat, és örömmel fogadta a zsűrizés során a szakemberekkel kialakult ismeretségeket, barátságokat.
Bár a tetőszigetelés területét kiemelten szerette, és mind elméleti mind gyakorlati tervezés során igen magas szinten művelte, büszkeséggel töltötte el, hogy olyan emberektől kaphatott ismereteket, tanulhatott fogásokat a bádogos szakmából, mint Puskás András, Kujbus Mihály vagy Majer Tibor. Fontos volt számára, hogy a pályázat által képviselt szakmák mindegyikét alaposan megismerje.

Számos főiskolai és egyetemi jegyzet, illetve hiánypótló szakkönyv jelent meg az Ő tollából.

„Elsöprően magas szintű elméleti és gyakorlati tudása az épületfizika és az épületszerkezetek terén joggal emelte sokunk fölé, ugyanakkor megnyerő, humoros, de egyúttal konokul igazságos személyisége gyógyírként hatott ránk akkor is, ha akár diákként, akár kollégaként hibáinkra, hiányosságainkra világított rá.
Az építő szakma olyan ékkövét veszítette el az Ő távozásával, amit, akit pótolni komoly feladat elé állít mindannyiunkat. Az Ő nyomdokába lépni bármelyikünk számára komoly feladat maradt.
Megtiszteltetés volt azon kevesek közé tartozni, akiket barátainak elfogadott. A nagy tapasztalatú – néha rettegett – tanár úr egy kedves, bátorító mondata pontos képet ad arról, ahogy legendás tanári évei alatt generációkat nevelt fel – vagy terelt más szakterületre. Amikor egy konferencián – már gyakorlott előadóként – panaszkodtunk Neki, hogy előadás előtt még mindig “reszket a térd, izzad a tenyér”, azzal tett helyre minket, hogy: “drágáim, ha ez elmúlik, attól fogva ne lépjetek fel a katedrára, mert EZ a szorongás, ez az izgalom nem más, mint a minőség garanciája!” – írta megemlékezésében tanítványa és barátja, Velősy András.

Isten veled, drága Professzor Úr! Köszönjünk, hogy köreidhez tartozhattunk!

Hamvait 2025. október 18-án, szombaton, 12:30-kor helyezik örök nyugalomra az Óbudai temetőben (1037 Budapest, Bécsi út 365 – 371., Főnix ravatalozó)

Az engesztelő szentmisére október 22-én 18:00-kor kerül sor a Pasaréti Ferences Templomban.

GYÁSZJELENTÉS

Őszinte részvétünk a családnak.